A divat és követése

Ahogy telik az idő,úgy változik az emberek között a divat is.A divat egy dolog,valami ami mindig létezett és mindig megújul,és az emberek egy része előszeretettel követ,másik része pedig teljesen vagy részben elzárkózik tőle,csak húzza a száját miközben egy saját magának megteremtett stílust követ és képvisel.Akárhogyan is,a divat része az életünknek,és bármilyen ízléstelen,szokatlan vagy taszító is az sokszor,el kell fogadni.Hiszen nagyon sok ember követi a divatot,és ha ezeket az embereket mind kiutáljuk vagy kerüljük azért,mert ők más "bandába" tartoznak,akkor bizony előbb utóbb azon kapjuk magunkat,hogy antiszociálisak vagyunk,ami nem jó dolog,depresszióhoz vezet meg egyéb finomságokhoz.A divat folyton arcot cserél,mindig új és új dolgok jönnek elő,ugyanakkor nem is annyira újak,hiszen a megújulás a régi divatelemekből veszi elő alapjait,és a mai kor alakja szerint formálja azt.A divat nem csak egyfajta öltözködési vagy hajviseleti stílust jelenthet,hanem tulajdonképpen a társadalom egész jellemét is.Az hogy hogyan beszélgetünk egymással,hogyan viselkedünk,miket csinálunk,miket eszünk-iszunk,bármit befolyásolhat.A divatot követni véleményem szerint jó dolog,de nem szabad hagyni hogy azért teljesen magával ragadjon minket,mert ha már a beszédünk is ugyanaz a sok sablon duma amit minden divatkövető kortárs beszél,akkor az ember majdnemhogy egy sorozatra gyártott robottá válik.Ha nincs saját véleménye és gondolatai,nincs egyénisége sem,és ez nagyon unalmas tud lenni.De komolyan,holt unalmas.Az én szerény véleményem szerint kövessük a divatot,nagyon jó dolog is az,de azért maradjon meg egy saját egyéniségünk saját gondolatokkal,véleményekkel és azért még jobb dolog tud lenni,ha valaki egy annyira erős egyéniség,hogy egy teljesen szabad stílusa van,hiszen ezek az emberek mindig jobban kitűnnek a társadalomból,ezáltal jobban fel is figyelnek rájuk.Nos,ez az én véleményem a divatról.Ahogy másnál is,itt is meg kell találni az aranyközéputat.

Felfogható-e emberi ésszel a világ működése?

"Lenni, vagy nem lenni,ez itt a kérdés."-hangzik el az idézet Shakespeare 410 évvel ezelőtt megírott Hamletjéből.410 év bizony sok idő,de ha most azt füllenteném,hogy ez az idézet 1410,vagy 11410 évvel ezelőtt  íródott,még az is helytálló lenne.Hiszen az embereket a legrégebb óta foglalkoztató kérdés: mi az hogy élet?Mára már meg tudjuk határozni fizikailag,biológiailag és különböző tudományi nyelveken az élet fogalmát,hiszen nagyon sokat fejlődött az emberiség az évezredek során,de mind csak egyvalamit tudunk.Az élet egy folyamat,ami azzal kezdődik hogy megszületünk,és azzal ér véget hogy meghalunk.De azt semelyikünk sem tudja,és nem is tudhatja,hogy mi is pontosan az az élet,és hogy mi van utána.Sok vita van persze ebből a különböző vallások között,illetve az ateisták és materialisták stb. között,de ők is ugyanolyan hús vér emberek,ugyanolyan formájú és színű,valamint ugyanolyan működésű elvű szerv ketyeg a koponyájukban,az agy.Csak a személyiségük más,de bizony azt ők sem tudhatják,hogy pontosan mi is következik a földi élet után.Ha erre azt a kérdést teszik fel nekem :Felfogható-e emberi ésszel a világ működése? A válaszom nem,szerintem nem fogható fel.De ez nem azt jelenti hogy nem tudjuk befolyásolni azt.Hiszen a világot amelyben mi vagyunk a legfelsőbb és legerősebb faj,ki más tudná irányítani mint mi?És bizony nagyon sok esetben sajnálatos dolog az hogy mi irányítjuk.Az ember fukarsága,lustasága és önimádata teszi tönkre ezt a világot.Vicces,hogy mi,akik előrébb is visszük a világot,közben le is romboljuk azt.Hogy létezik-e sors?Ezt a kérdést már sokszor feltettem magamban,de sose tudtam rá választ adni.Szerintem a sorsunkat magunk irányítjuk,de sokszor érzem úgy amikor valami különleges történik velem hogy hmm,ezt bizony a sors akarta így.Már fentebb említettem a vallásokat,amihez ugyebár szorosan kapcsolódik Isten léte,hiszen az ő tiszteletén alapul az egész vallás kérdés.Isten egy felsőbb hatalom amely megteremtette a világot,irányítja azt és a kezében tartja az emberek sorsát.Még a legmélyebb ateistának is bele kell gondolnia abba hogy valami megalkotta ezt a világot,valami felsőbbrendű hatalomnak kell lennie hogy mindez létre jöhessen,hiszen nem lehet véletlen hogy mindannyian itt vagyunk ezen a földön,és hogy pont mi vagyunk itt,velünk történik mindez.Ha nagyon mélyen belegondolok nevezhetem ezt egy csodának is,mert lehet hogy sokszor kellemetlen és fájdalmas dolgokat élünk át az életben,de gondoljunk arra a sok gyönyörű  dologra,amelyet ez az élet nyújtani képes nekünk.Hiszen nem azért élünk hogy keseregjünk és csak a rosszra tudjunk gondolni,azért élünk hogy boldogak legyünk és teljesítsük a saját földi életre kiszabott küldetésünket,hogy jobbá tegyük azt a világot amelyben élünk.Lehet hogy nem fogható fel emberi ésszel a világ működése,de amíg élvezzük,amíg vannak szeretteink akikre támaszkodni tudunk,amíg azok az emberek vagyunk akiktől olyan jó ez a romlott világ,addig felesleges megérteni hogy miért.Csak éljünk,és tegyük a dolgunkat.Ez az én jelmondatom.

Bűn és Bűnhődés

Hammurapi óta a bűnös embernek bűnhődnie kell.Szemet szemért,fogat fogért.Így ment régen.Szerintem ez nem volt rossz büntetés,habár ezzel a szerencsétlen áldozatnak nem volt jobb,de legalább megkapta elkövetője is a méltó büntetését.A kemény és hatásos büntetés nagyon fontos véleményem szerint egy nagyobb bűn elkövetése után.Több mindent is el lehet vele érni.Vagy azt,hogy az embernek soha többé ne jusson eszébe még egyszer elkövetni,vagy pedig azt,hogy örök életére megbánja,vagy mindkettőt.Dante büntetései viszonylag kemények,habár nem annyira,mint ahogy az a középkorban illő lenne.Viszont az a kegyetlen nagy részükben,hogy örökké tartanak,vagyis örök életükre szenvedniük kell a bűnösöknek.Az örök szenvedésnél nincs rosszabb,még a pillanatnyi halálos szenvedés sem.Viszont léteznek olyan "emberek",akik ezt is kiérdemelnék.Ha olyan nagy bűnről van szó,akkor a büntetésnek is olyannak kell lennie,hogy az embert teljesen tönkretegye mind fizikailag,mind lelkileg,ahogyan ő is tette másokkal.Akkor talán átérzi bűnének súlyosságát,de előfordulnak olyan menthetetlen emberek,akik még szenvedésük pillanatában sem bánják meg tetteiket.Az ilyeneknek semmiképpen sem érdemes élni,mégis vannak olyanok,akik ép bőrrel megússzák és bűnösként járkálnak közöttünk büntetlenül.Bízom abban,hogy az élet megbüntet mindenkit,aki érdemes rá,de mint mondtam,sosem lesz ez a világ bűntől mentes,hisz nem vagyunk egyformák,és nem mindenki úgy gondolkozik ahogy mi,békében élni akaró emberek.

Kis bűnök, nagy bűnök

Mindannyian követünk el bűnöket.Kisebbeket,nagyobbakat,semelyik ember sem tökéletes.Amit egyedül a bűnösség ellen tenni tudunk,hogy a tökéletességre törekedünk.Félreértés ne essék,nem lehet azt elérni.De ha már törekszünk is rá,azzal arra is törekszünk,hogy minél kevesebb és minél kisebb bűnöket kövessünk el.Talán emberi mércében ezt hívják tökéletességnek.A középkorban sokkal könnyebb volt nagy bűnöket elkövetni mint manapság.Sokszor ha nem is tett az ember semmit,akkor is meg kellett halni a "bűnért" amit elkövetett.Hála az égnek,hogy nem a középkorba születtünk,nem volt egyszerű életben maradni azokban a sötét időkben.Danténél és a középkori elvek szerint is,az egyház egy fontos tényezője a bűnöknek.Ha valaki nem volt megkeresztelve,már alapból bűnösként kezdett,ezt értve azokra is,akik még a kereszténység ideje előtt éltek.Azonban Danténél ez számított a legkisebb bűnnek.Ő már előtérbe helyezte az emberi értékeket,az igazságtalanságot valamint az árulást,és ezt nagyobb bűnként kezelte,mint az Isten ellen irányuló bűnöket.Szerintem Dante pokla egy átmenete a mai és a középkori bűnnek számított cselekedeteknek.Az ésszerű és az ésszerűtlen között ragadja meg valahol Dante az igazságszolgáltatást.Szerintem más életének az elvétele nagy bűn.Nagyobb mint a sajátunké,habár az is bűn,hiszen ezzel szeretteinknek okozunk súlyos lelki fájdalmakat,viszont magunkhoz van jogunk,másokhoz nincs.Ezt kicsit megvetőnek találtam még Danténél,azonban az értékrendje az enyémhez képest nagyjából rendben van.Ez azt bizonyítja számomra,hogy eltelt azóta több száz év,az emberek mégsem változtak,csak kicsit modernebbek lettek.És sajnos mindig ott lesz a bűn ebben a világban,mert egy ilyen világban élünk.Hogy jobbá tegyük,arra kell törekednünk,hogy mi minél kevesebb,minél kisebb bűnöket kövessünk el,és mindig legyen a szemünk előtt a saját értékrendünk.

Mennyire fontos a helyesírás?

Folyton rohanó,modernizálódó világban élünk ahol sajnos egyre jobban feledésbe merül a magyar nyelv teljes kihasználása illetve a szókincs gyarapítása,választékos nyelv használata.Mivel az embereknek nincsen arra ideje,hogy mindent kifejezzenek,közöljenek annyi idő alatt,mint amennyi időt ez igénybe venne a szavak megfelelő használata mellett,lerövidítik,becézgetik,egybeírják őket.Én úgy gondolom hogy ez rövid távon még nem is olyan nagy probléma,hiszen erről az egyre nagyobb ütemben való rohanásról nem feltétlen csak mi tehetünk,de hosszútávon ez sajnos elősegíti a magyar nyelv lassú halálát.Pár évtizeddel ezelőtt az emberek ha érdeklődni akartak a másik ember iránt ezt kérdezték: Mi újság veled barátom? Ma már csak: Mizu veled?  Pár évtized eltelik és ez még kritikusabb lesz,mondjuk ilyen formában: zu vd? Ennek viszont már mondhatni köze sincs a magyar szavakhoz,sokkal inkább valami visszamaradott népnek a kommunikálásához.Érdekes,hogy ahhoz képest hogy a világ egyre modernebb,a kommunikáció egyre jobban fejlődik vissza az őskor fele,és ami a legjobb az egészben,hogy ezt pont a világ modernizálódása okozza.Sajnos ugyanúgy kevés ember tud helyesen írni,kevés hibát ejtve.Nagyon rossz az arány.Nap mint nap látok olyan embereket a Facebookon akik ilyeneket írnak: megosztya, haggyál már, stb. Hogy mennyire fontos a helyesírás? Ezekből a dolgokból rögtön le lehet olvasni egy embernek a műveltségét,akár személyiségét is,és más emberek számára ez nagyon elítélendő tud lenni.Sokak pedig észre sem veszik,mert ők ezt természetesnek gondolják.Én nem ítélek előre a helyesírás alapján,hiszen ez nem ad okot arra,hogy megítéljünk más embereket,de szerintem mindenképpen fontos folyton tanulni,figyelni és gyakorolni a magyar nyelvet,hiszen kis nemzet vagyunk,össze kell tartanunk és ápolnunk kell,mert a mi nyelvünk egy ősi kincs,amely nem adatik meg minden nemzetnek.

westernek

Nemrég néztem meg ezt az új Tarantino filmet,a "Djangot" .Mit ne mondjak,hihetetlen jól sikerült film lett,belecsúszott azon ritka filmek listájába,amelyek a kedvenceim közé tartoznak. Tele van akcióval, humorral, hatalmas fordulatokkal és persze brutalitással is,de ami a legjobban megfogott, az a hangulat volt. Kicsi korom óta oda meg vissza vagyok ezért a western témáért.Kietlen sivatagok és kaktuszok, cowboyok, szélhámosok, kisvárosok a kocsmájukkal, indiánok, pisztolypárbajok,nem tudom miért,de egyszerűen annyira magával vonz az egész dolog úgy egészében, hogy szinte teljesen a rabja lettem.Azóta már meg néztem egy pár western filmet,de nemigazán tudok velük betelni.De vajon mik ezek a westernfilmek igazából?Hova tegyük őket egyáltalán?És mennyi a valóságalapja ennek az egész vadregényes hangulatnak?Ezeknek néztem egy kicsit utána,hiszen westernfilmből létezik mindenféle.Az akciófilmtől és a romantikustól kezdve a westernhorrorokig (miket ki nem találnak már) mindenféle műfajban felhasználták ezt a korszakot.Ezért is gondoltam mindig is azt,hogy a western csak magát a helyszínt jelöli meg,ahol játszódik a történet.Szerintem magának a westernnek van egy olyan alaphangulata,amit bármely műfajban fellehet dolgozni.Érdekes dolog hogy nagyon sok westernsztoriban olvashatunk vademberekről(nem az apacs indiánokra gondolok),akik magányosan élnek,a civilizált világtól elzártan.Régen úgy gondolták az emberek,hogy a természet gyermeke erkölcsösebb személy mint a városban leromlott életű emberek.Ezekben az időkben gyakran előfordult az is,hogy már akkor legenda született egy-egy személyről,amikor még élt és virult,ami bizony a főszereplő személynek is sokszor meglepetést tudott okozni.És ha összehasonlítjuk ezeket a sztorikat a valósággal,igen sok hasonlóság van közöttük,habár azok is egy kicsit eltúlozva,de ezek a helyszínek,az emberek életmódja,a jellegzetességek mind megvoltak.Egyszóval ezek a westernfilmek is elég sok túlzással született kasszasikerek,de az alap ötlet és a hangulat mind megvolt a 19.századi nyugat-amerikai vadregényes tájékon.Már csak azt bánom hogy nem lehettem szemtanúja ennek a kornak.

A legfontosabb parancsolat

Végig gondoltam a tízparancsolatot,minden egyes törvényt,mindet mélyebben át tanulmányoztam,és bár én magam is egy egyház tagja vagyok,de van egy-két olyan amit furcsának tartok,legalábbis mai szemmel.Na mindegy.Térjünk rá arra a parancsolatra,ami az én szememben a legfontosabb,és mind a mai napig helyt áll egy normális ember életszemléletében.Ez pedig a "Tiszteld  atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked" de ennek is inkább csak az első része.Hát igen.Mennyi olyan szörnyű esetről hallani mostanság hogy itt meg ott ez meg az megverte,megszégyenítette az apját illetve anyját,vagy akármilyen módon ellene fordult,és sajnos van hogy ezeknél rosszabb is történik.Hiszen gondoljunk csak bele mennyire embertelen,lélektelen,abnormális dolog abban az emberben kárt tenni,aki életet adott,aki felnevelt,aki megtanított a helyes utat követni.A szülők azok az emberek,akiknek életünk végéig hálával tartozunk,még ha sokszor nem is gondoljuk így egy-egy durvább veszekedés után,főleg így a tinikor tájékán,amikor folyton lázadunk,nem ritkán tér el a nézetünk szüleinkétől,de ők azok az emberek,akik tényleg mindig csak a jót akarják nekünk,még ha sokszor úgy is gondoljuk,hogy ennek teljesen az ellentétét próbálják elérni.Ha ők nem lennének,közel sem menne ilyen könnyen az élet.Ezt most azért is mondom,mert sok olyan emberrel beszéltem már,akiknek nem adatott ilyen szerencsés élet,hogy saját szüleik nevelhetik fel őket,mert sajnos meghaltak az illető gyerekkorában,vagy egyéb dolgok miatt nem saját szüleik keze között nőttek fel.Ők mind azt mondták,hogy inkább lettek volna büntetésben egy-két hétig mert valami rosszat csináltak,mint hogy ne legyen szülő,akinek a büntetést a szájából hallhatják.Habár valószínűleg nem ez volt a legfontosabb a keletkezés pillanatában,hiszen akkor még inkább Isten szeretett és félését tartotta mindenki előnyben,így inkább az első vagy a második lehetett a legfontosabb,ma már azért egy intelligensebb és összetartóbb világban élünk.És ezért tartom ezt a legfontosabb parancsnak,hogy tiszteljük és szeressük a szüleinket,hiszen belőlük csak egy van,és ők tényleg saját magunkért szeretnek,ők mindig megbocsájtanak,rájuk mindig támaszkodhatunk,akár a párunkkal szakítunk,akár egy barátság megy tönkre,az ő "barátságuk" mindig örök lesz.És én is azok az emberek közé tartozom,akik majd ősz hajjal,ráncosan,botjukra támaszkodva azt fogják kívánni: Bárcsak itt lenne anyu és apu,hogy megvigasztaljanak,oktassanak,és veszekedjenek velem.

Káin és Ábel

Káin és Ábel története számomra már kicsin is nagyon furcsa volt.Számos kérdéseket vetett fel bennem,amikre tiszta választ sohasem kaptam.Most hogy újra végig gondolom a dolgokat,sajnos ugyanez a helyzet,csak talán kicsit érettebb fejjel tudom átgondolni a történet lényegét.Szerintem Isten semmiképpen sem igazságos ebben a helyzetben,hiszen bár a kétfajta ajándék teljesen eltér egymástól,bár Ábel ajándéka lehet hogy jobb és több,de mindketten megdolgoztak érte,és mindketten feláldozták az Istenért.Azonban Káin cselekedete messze nem volt helyes.Isten kiszámíthatatlan és számunkra érthetetlen dolgokat tett,de ezt el kellett volna fogadnia.Káinban hihetetlen mértékben elszabadult a gonosz,hiszen ép ember nem képes arra,hogy megölje a testvérét.Felvetődött bennem a kérdés:Lehet hogy Istennek célja volt azzal,hogy csak Ábel ajándékát dicséri meg,mert tudott valamit előre,és kíváncsi volt Káin reakciójára?Ez is lehet.És hogy megbánta-e Káin később tettét?Ebben biztos vagyok,már ha Káin legalább félig is ép eszű,hús vér ember volt.Hiszen bármennyire is haragszunk,irigykedünk akár testvérünkre,akár bármely szerettünkre,tudni kell elfogadni,megbocsájtani és persze szeretni.
Szerintem nem a szigorú büntetés a legmegfelelőbb módja a testvérkonfliktusok elkerülésének,hiszen azzal inkább csak terrorba tartjuk a saját gyerekünket,legalábbis gondolom én,még nem vagyok apa szerencsére.Inkább meg kell őket tanítani szeretni egymást,segíteni egymást és összetartani.

Carpe Diem

                   Kikapcsol az agyunk,nem gondolunk semmire,hátradőlünk a már szétfeküdt,de még mindig kényelmes fotelban,elővesszük a kedvenc italunkat,kinyitjuk és élvezettel kortyolgatunk belőle.Élvezzük most az élet minden kis cseppjét.Búnak,komorságnak itt nincsen helye,még ha a hangulatunk kissé szomorkásnak is vélik lenni.Felejtsük el a múltat,ne gondoljunk a jövőre,éljünk a mának!Ez az életérzés,életfelfogás,stílusirányzat,vagy legyen ez bármi is, a carpe diem.
                    A carpe diem helytelen fordítással megfogalmazva azt jelenti: "Élj a mának!".Vagyis élvezd ki a pillanatot,úgyse jön el mégegyszer,használd ki minden másodpercét.Habár a capre diem eredetileg azt jelenti:"Élj a mában!" amely egy tökéletesen ellentétes elvet képvisel a helytelen fordításéval szemben,hiszen ez utóbbi pont hogy azt hirdeti:gondoljunk a jövőre,tervezzünk,alkossunk,mégis a lazulós,henyélős elv terjedt el a carpe diemmel párosítva.Számos költő,író,festő és egyéb művész használja fel ezt a témát alkotásának alapjaként,hiszen ez egy életérzés.Már Krisztus előtt költöttek az élet élvezetéről szóló műveket,gondoljunk csak Horatiusra,aki a borról,szerelemről,játékosságról ír.Rengeteg kortárs költő versében is olvashatunk a carpe diemről.Várady Szabolcs verse szorosan kapcsolódik Horatiushoz,már a címből kiindulva is.azonban ő egy lehangoltabb,szerényebb,szomorkásabb környezetben tárja elénk a mának élés elvét.A Punnany Massif modern zenekar az élet rövidségét ragadja meg,és a lazítást szintén az alkoholban vagy esetleg egyéb szerek használatában fejezi ki.Már csak egy kérdés maradt: vajon mennyire pozitív dolog ez a fajta életvitel?
                 A választ döntse el mindenki saját maga.Hiszen nem szólhatunk bele abba sem hogy mennyire haszontalan az,ha a jövőt érdektelennek tartjuk.A carpe diem tulajdonképpen az élet gond nélküli részét mutatja,és hát valljuk be,egészséges embernek nincs más vágya, csak egy gondtalan,békés,boldog élet.Szóval lehet vitatkozni,mindkét feltevés mellett rengeteg érv születhetne,de mindenkinek joga van úgy élni ahogy a legjobban kedvére való.A cél csak meglelni és megtartani a boldogság kulcsát.
                   

Egy másik világ

Az embereket mindig is érdekelte egy másik párhuzamos időben történő világ,dimenzió vagy hívhatjuk ahogy akarjuk,de tagadhatatlanul minden embernek megfordult már a fejében ezeknek a léte.Én most nem a világűr felfoghatalan nagyságáról akarok beszélni,vagy arról hogy ugyanolyan könnyen létezhet valahol nagyon messze egy másik galaxisban hasonló élet,hanem a kitalált,de ugyanakkor elbűvölő világokról.Ezeket könnyen megtalálhatjuk könyvekben,filmekben,játékokban,és nagyon sok embert megtudnak fogni.Én például így vagyok a Gyűrűk Urával.Szerintem minden embernek egy kicsit ki kéne próbálni ezeknek a varázsát,egy kicsit elrugaszkodni a valóságtól.Nem azt mondom,hogy essünk túlzásba,mert már az sem egészséges,hiszen nagyon sok embert már annyira elvarázsolnak ezek a világok,hogy már szinte nem ebben a világban élnek,szinte csak a testük van itt velünk.Jók ezek,de nem valósak,és ha annak képzeljük őket az már beteges és veszélyes is tud lenni.De engem például nagyon magukkal tudnak ragadni.Habár nem sűrűn olvasok könyvet,és nagy filmnéző sem vagyok,játszani már gyakrabban szoktam de szerintem mindegyik lehet olyan páratlanul élvezetes,hogy az ember szinte ne tudjon leállni róluk.Ugyanúgy megtud ragadni egy könyv,sokszor még jobban is mint egy film vagy egy játék.És bár már sajnos nem túl elterjedt a fiatalok körében,de aki rendszeresen olvas könyvet,hihetetlen szókincsre és akár még műveltségre is tehet szert.Vajon mennyire segítenek ezek a saját fantáziánk kibontakozásában?Ezt nem tudom pontosan,de minden esetre nekem elég szárnyaló fantáziám van.

Kit kövessek? Apámat vagy szerelmemet?

Ez a kis történet megtanított engem egy pár dologra,pedig nem is gondoltam volna hogy egy számomra amúgy sem túl érdekes műből kiragadott kis részlet is mikre tud tanítani.Na igen.Haimón tipikusan olyan választás elé érkezett,amihez erős határozottság és fejben jól eldöntött döntés kell.Én nem egészen tudom mit csináltam volna az ő helyében.Sokat gondolkoztam ezen amikor a történet ezen részét olvastam.Kicsit ilyen is-is gondolatok támadtak bennem,de hát dönteni mégiscsak kell,nem húzom ki magam a vélemény nyilvánítás ténye alól.Én azt gondolom,hogy mégiscsak a lány követtem volna én is,hiszen Haimón már elég idős,kiszáll a családi fészekből,új életet kezd amit ezután a feleségére és családjára fog alapozni.Ráadásul ha beakarja bizonyítani hogy óvó, hűséges férj lesz ki kell állnia jövőbeli társáért.Arról már ne is beszéljünk hogy apja teljesen esztelen és makacs döntést hozott,senkire nem hallgatva,ami tökéletesen csődbe vezeti az egész birodalmat és szenvedésbe.A szenvedés be is következett,járvány pusztított az emberek között.Nem tudom ebben a helyzetben már ki állt volna a király mellett,de a mérhetetlen makacsság és uralomérzet nagyon forrófejűvé tudja tenni az embert,talán végzetes bajokba is sodorhatja.Szerintem ez a történet pont arra tanít,hogy mindig hallgassuk meg mások véleményét mielőtt döntünk valami felett,még ha fiatalabb is az illető,és rendesen gondoljuk végig az egész szituációt mielőtt döntünk,önön érdekeinket figyelmen kívül hagyva.Hiszen ki tudja,egy rossz döntéssel hány embernek okozhatunk rosszat,vagy épp ellenkező esetben,egy jó döntéssel akár emberek életeit is megmenthetjük.

Nem lesz rajtunk nő az úr!

. "Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!". Hát igen.Kemény kijelentés ez,kicsit feminista is,de ahogyan gondolkoztam ezen az idézeten mostanában,kezdtem megérteni,hogy ebben több igazság van,mint azt először egy felháborodott olvasó gondolná.Hiszen gondoljunk csak bele(bár tisztelet a kivételnek),de a két nem közül kétségtelenül a férfié inkább a vezető szerep,hiszen hidegfejű a hirtelen döntésekkor,erősebb testalkatú,keményebb lelkű teremtmény mint a nő.És ha a dolgok ezen oldalát nézzük,igenis nem lehetnek urak rajtunk a nők,hiszen az ő dolguk az érzelmileg mélyebben táplált dolgok,valamint a figyelmesség,gyermeknevelés.Szóval felháborodásra semmi ok,hiszen mindig is a férfiak ültek a trónon(már olyan ritka esetekben amikor mégsem),ők irányították az országot,ők mentek harcolni a csatákba, és család fejei is mindig ők voltak.Hogy miért?Benne van a genetikánkban.Ez olyan mint a kutyáknál az alfahím,bizony nekünk is ilyen szerepet kell betölteni a nők számára,hogy legyen kire támaszkodniuk rosszban-jóban,legyen ki meghozza azokat a döntéseket,amelyben ők nem biztosak,és legyen aki mellett biztonságban érzik magukat.Ha ez a szerep felcserélődik,akkor bizony az nem túl egészséges.És sajnos egyre több ilyenről hallunk a mai világban,vagy még ennél is rosszabbról.Nekem az a véleményem hogy a férfi az férfi,a nő pedig nő és ez maradjon is így,szeressék egymást,segítsék egymást amiben a saját nemük jobban kiemelkedik,és használják ezt ki.Ne próbáljon meg egy férfi nőként viselkedni,és egy nő se férfiként,mert szerintem az alap helyzet jobban áll nekik.