Kis bűnök, nagy bűnök

Mindannyian követünk el bűnöket.Kisebbeket,nagyobbakat,semelyik ember sem tökéletes.Amit egyedül a bűnösség ellen tenni tudunk,hogy a tökéletességre törekedünk.Félreértés ne essék,nem lehet azt elérni.De ha már törekszünk is rá,azzal arra is törekszünk,hogy minél kevesebb és minél kisebb bűnöket kövessünk el.Talán emberi mércében ezt hívják tökéletességnek.A középkorban sokkal könnyebb volt nagy bűnöket elkövetni mint manapság.Sokszor ha nem is tett az ember semmit,akkor is meg kellett halni a "bűnért" amit elkövetett.Hála az égnek,hogy nem a középkorba születtünk,nem volt egyszerű életben maradni azokban a sötét időkben.Danténél és a középkori elvek szerint is,az egyház egy fontos tényezője a bűnöknek.Ha valaki nem volt megkeresztelve,már alapból bűnösként kezdett,ezt értve azokra is,akik még a kereszténység ideje előtt éltek.Azonban Danténél ez számított a legkisebb bűnnek.Ő már előtérbe helyezte az emberi értékeket,az igazságtalanságot valamint az árulást,és ezt nagyobb bűnként kezelte,mint az Isten ellen irányuló bűnöket.Szerintem Dante pokla egy átmenete a mai és a középkori bűnnek számított cselekedeteknek.Az ésszerű és az ésszerűtlen között ragadja meg valahol Dante az igazságszolgáltatást.Szerintem más életének az elvétele nagy bűn.Nagyobb mint a sajátunké,habár az is bűn,hiszen ezzel szeretteinknek okozunk súlyos lelki fájdalmakat,viszont magunkhoz van jogunk,másokhoz nincs.Ezt kicsit megvetőnek találtam még Danténél,azonban az értékrendje az enyémhez képest nagyjából rendben van.Ez azt bizonyítja számomra,hogy eltelt azóta több száz év,az emberek mégsem változtak,csak kicsit modernebbek lettek.És sajnos mindig ott lesz a bűn ebben a világban,mert egy ilyen világban élünk.Hogy jobbá tegyük,arra kell törekednünk,hogy mi minél kevesebb,minél kisebb bűnöket kövessünk el,és mindig legyen a szemünk előtt a saját értékrendünk.