Carpe Diem

                   Kikapcsol az agyunk,nem gondolunk semmire,hátradőlünk a már szétfeküdt,de még mindig kényelmes fotelban,elővesszük a kedvenc italunkat,kinyitjuk és élvezettel kortyolgatunk belőle.Élvezzük most az élet minden kis cseppjét.Búnak,komorságnak itt nincsen helye,még ha a hangulatunk kissé szomorkásnak is vélik lenni.Felejtsük el a múltat,ne gondoljunk a jövőre,éljünk a mának!Ez az életérzés,életfelfogás,stílusirányzat,vagy legyen ez bármi is, a carpe diem.
                    A carpe diem helytelen fordítással megfogalmazva azt jelenti: "Élj a mának!".Vagyis élvezd ki a pillanatot,úgyse jön el mégegyszer,használd ki minden másodpercét.Habár a capre diem eredetileg azt jelenti:"Élj a mában!" amely egy tökéletesen ellentétes elvet képvisel a helytelen fordításéval szemben,hiszen ez utóbbi pont hogy azt hirdeti:gondoljunk a jövőre,tervezzünk,alkossunk,mégis a lazulós,henyélős elv terjedt el a carpe diemmel párosítva.Számos költő,író,festő és egyéb művész használja fel ezt a témát alkotásának alapjaként,hiszen ez egy életérzés.Már Krisztus előtt költöttek az élet élvezetéről szóló műveket,gondoljunk csak Horatiusra,aki a borról,szerelemről,játékosságról ír.Rengeteg kortárs költő versében is olvashatunk a carpe diemről.Várady Szabolcs verse szorosan kapcsolódik Horatiushoz,már a címből kiindulva is.azonban ő egy lehangoltabb,szerényebb,szomorkásabb környezetben tárja elénk a mának élés elvét.A Punnany Massif modern zenekar az élet rövidségét ragadja meg,és a lazítást szintén az alkoholban vagy esetleg egyéb szerek használatában fejezi ki.Már csak egy kérdés maradt: vajon mennyire pozitív dolog ez a fajta életvitel?
                 A választ döntse el mindenki saját maga.Hiszen nem szólhatunk bele abba sem hogy mennyire haszontalan az,ha a jövőt érdektelennek tartjuk.A carpe diem tulajdonképpen az élet gond nélküli részét mutatja,és hát valljuk be,egészséges embernek nincs más vágya, csak egy gondtalan,békés,boldog élet.Szóval lehet vitatkozni,mindkét feltevés mellett rengeteg érv születhetne,de mindenkinek joga van úgy élni ahogy a legjobban kedvére való.A cél csak meglelni és megtartani a boldogság kulcsát.
                   

Egy másik világ

Az embereket mindig is érdekelte egy másik párhuzamos időben történő világ,dimenzió vagy hívhatjuk ahogy akarjuk,de tagadhatatlanul minden embernek megfordult már a fejében ezeknek a léte.Én most nem a világűr felfoghatalan nagyságáról akarok beszélni,vagy arról hogy ugyanolyan könnyen létezhet valahol nagyon messze egy másik galaxisban hasonló élet,hanem a kitalált,de ugyanakkor elbűvölő világokról.Ezeket könnyen megtalálhatjuk könyvekben,filmekben,játékokban,és nagyon sok embert megtudnak fogni.Én például így vagyok a Gyűrűk Urával.Szerintem minden embernek egy kicsit ki kéne próbálni ezeknek a varázsát,egy kicsit elrugaszkodni a valóságtól.Nem azt mondom,hogy essünk túlzásba,mert már az sem egészséges,hiszen nagyon sok embert már annyira elvarázsolnak ezek a világok,hogy már szinte nem ebben a világban élnek,szinte csak a testük van itt velünk.Jók ezek,de nem valósak,és ha annak képzeljük őket az már beteges és veszélyes is tud lenni.De engem például nagyon magukkal tudnak ragadni.Habár nem sűrűn olvasok könyvet,és nagy filmnéző sem vagyok,játszani már gyakrabban szoktam de szerintem mindegyik lehet olyan páratlanul élvezetes,hogy az ember szinte ne tudjon leállni róluk.Ugyanúgy megtud ragadni egy könyv,sokszor még jobban is mint egy film vagy egy játék.És bár már sajnos nem túl elterjedt a fiatalok körében,de aki rendszeresen olvas könyvet,hihetetlen szókincsre és akár még műveltségre is tehet szert.Vajon mennyire segítenek ezek a saját fantáziánk kibontakozásában?Ezt nem tudom pontosan,de minden esetre nekem elég szárnyaló fantáziám van.

Kit kövessek? Apámat vagy szerelmemet?

Ez a kis történet megtanított engem egy pár dologra,pedig nem is gondoltam volna hogy egy számomra amúgy sem túl érdekes műből kiragadott kis részlet is mikre tud tanítani.Na igen.Haimón tipikusan olyan választás elé érkezett,amihez erős határozottság és fejben jól eldöntött döntés kell.Én nem egészen tudom mit csináltam volna az ő helyében.Sokat gondolkoztam ezen amikor a történet ezen részét olvastam.Kicsit ilyen is-is gondolatok támadtak bennem,de hát dönteni mégiscsak kell,nem húzom ki magam a vélemény nyilvánítás ténye alól.Én azt gondolom,hogy mégiscsak a lány követtem volna én is,hiszen Haimón már elég idős,kiszáll a családi fészekből,új életet kezd amit ezután a feleségére és családjára fog alapozni.Ráadásul ha beakarja bizonyítani hogy óvó, hűséges férj lesz ki kell állnia jövőbeli társáért.Arról már ne is beszéljünk hogy apja teljesen esztelen és makacs döntést hozott,senkire nem hallgatva,ami tökéletesen csődbe vezeti az egész birodalmat és szenvedésbe.A szenvedés be is következett,járvány pusztított az emberek között.Nem tudom ebben a helyzetben már ki állt volna a király mellett,de a mérhetetlen makacsság és uralomérzet nagyon forrófejűvé tudja tenni az embert,talán végzetes bajokba is sodorhatja.Szerintem ez a történet pont arra tanít,hogy mindig hallgassuk meg mások véleményét mielőtt döntünk valami felett,még ha fiatalabb is az illető,és rendesen gondoljuk végig az egész szituációt mielőtt döntünk,önön érdekeinket figyelmen kívül hagyva.Hiszen ki tudja,egy rossz döntéssel hány embernek okozhatunk rosszat,vagy épp ellenkező esetben,egy jó döntéssel akár emberek életeit is megmenthetjük.

Nem lesz rajtunk nő az úr!

. "Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!". Hát igen.Kemény kijelentés ez,kicsit feminista is,de ahogyan gondolkoztam ezen az idézeten mostanában,kezdtem megérteni,hogy ebben több igazság van,mint azt először egy felháborodott olvasó gondolná.Hiszen gondoljunk csak bele(bár tisztelet a kivételnek),de a két nem közül kétségtelenül a férfié inkább a vezető szerep,hiszen hidegfejű a hirtelen döntésekkor,erősebb testalkatú,keményebb lelkű teremtmény mint a nő.És ha a dolgok ezen oldalát nézzük,igenis nem lehetnek urak rajtunk a nők,hiszen az ő dolguk az érzelmileg mélyebben táplált dolgok,valamint a figyelmesség,gyermeknevelés.Szóval felháborodásra semmi ok,hiszen mindig is a férfiak ültek a trónon(már olyan ritka esetekben amikor mégsem),ők irányították az országot,ők mentek harcolni a csatákba, és család fejei is mindig ők voltak.Hogy miért?Benne van a genetikánkban.Ez olyan mint a kutyáknál az alfahím,bizony nekünk is ilyen szerepet kell betölteni a nők számára,hogy legyen kire támaszkodniuk rosszban-jóban,legyen ki meghozza azokat a döntéseket,amelyben ők nem biztosak,és legyen aki mellett biztonságban érzik magukat.Ha ez a szerep felcserélődik,akkor bizony az nem túl egészséges.És sajnos egyre több ilyenről hallunk a mai világban,vagy még ennél is rosszabbról.Nekem az a véleményem hogy a férfi az férfi,a nő pedig nő és ez maradjon is így,szeressék egymást,segítsék egymást amiben a saját nemük jobban kiemelkedik,és használják ezt ki.Ne próbáljon meg egy férfi nőként viselkedni,és egy nő se férfiként,mert szerintem az alap helyzet jobban áll nekik.