A legfontosabb parancsolat

Végig gondoltam a tízparancsolatot,minden egyes törvényt,mindet mélyebben át tanulmányoztam,és bár én magam is egy egyház tagja vagyok,de van egy-két olyan amit furcsának tartok,legalábbis mai szemmel.Na mindegy.Térjünk rá arra a parancsolatra,ami az én szememben a legfontosabb,és mind a mai napig helyt áll egy normális ember életszemléletében.Ez pedig a "Tiszteld  atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked" de ennek is inkább csak az első része.Hát igen.Mennyi olyan szörnyű esetről hallani mostanság hogy itt meg ott ez meg az megverte,megszégyenítette az apját illetve anyját,vagy akármilyen módon ellene fordult,és sajnos van hogy ezeknél rosszabb is történik.Hiszen gondoljunk csak bele mennyire embertelen,lélektelen,abnormális dolog abban az emberben kárt tenni,aki életet adott,aki felnevelt,aki megtanított a helyes utat követni.A szülők azok az emberek,akiknek életünk végéig hálával tartozunk,még ha sokszor nem is gondoljuk így egy-egy durvább veszekedés után,főleg így a tinikor tájékán,amikor folyton lázadunk,nem ritkán tér el a nézetünk szüleinkétől,de ők azok az emberek,akik tényleg mindig csak a jót akarják nekünk,még ha sokszor úgy is gondoljuk,hogy ennek teljesen az ellentétét próbálják elérni.Ha ők nem lennének,közel sem menne ilyen könnyen az élet.Ezt most azért is mondom,mert sok olyan emberrel beszéltem már,akiknek nem adatott ilyen szerencsés élet,hogy saját szüleik nevelhetik fel őket,mert sajnos meghaltak az illető gyerekkorában,vagy egyéb dolgok miatt nem saját szüleik keze között nőttek fel.Ők mind azt mondták,hogy inkább lettek volna büntetésben egy-két hétig mert valami rosszat csináltak,mint hogy ne legyen szülő,akinek a büntetést a szájából hallhatják.Habár valószínűleg nem ez volt a legfontosabb a keletkezés pillanatában,hiszen akkor még inkább Isten szeretett és félését tartotta mindenki előnyben,így inkább az első vagy a második lehetett a legfontosabb,ma már azért egy intelligensebb és összetartóbb világban élünk.És ezért tartom ezt a legfontosabb parancsnak,hogy tiszteljük és szeressük a szüleinket,hiszen belőlük csak egy van,és ők tényleg saját magunkért szeretnek,ők mindig megbocsájtanak,rájuk mindig támaszkodhatunk,akár a párunkkal szakítunk,akár egy barátság megy tönkre,az ő "barátságuk" mindig örök lesz.És én is azok az emberek közé tartozom,akik majd ősz hajjal,ráncosan,botjukra támaszkodva azt fogják kívánni: Bárcsak itt lenne anyu és apu,hogy megvigasztaljanak,oktassanak,és veszekedjenek velem.